A GRÓF EMIGRÁLT, AZ ÍRÓ OTTHON MARADT.
WASS ALBERT IGAZSÁGA
ELŐSZÓ
Wass Albert alkotó ember és termékeny író volt, aki több mint harminc regényt, sok
verseskötetet, elbeszélést és színművet szerzett, ezen kívül rengeteg újságcikket, esszét és
rádióműsort írt – legtöbb művét magyar nyelven -, bár több regényét más nyelvekre is
lefordítottak. Fiatalon felismerte írói küldetését, s egész életét ennek a hivatásnak szentelte.
Harminchét éves volt, mikor emigrációba kényszerült, s haláláig, kilencven éves koráig
szülőföldjétől távol alkotta meg legtöbb írását. Bár neve jól ismert volt, amikor elhagyta
hazáját, sok évtizeden át alig olvashatták munkáit a magyar irodalom kedvelői a Kárpát
medencében. Ma viszont nem csak családja és barátai beszélnek róla, de nemzete is: a
magyar nép szerte ezen a világon.
Mi, az író fiai, Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre kiváltságnak tartjuk, hogy vele éltünk, és
számunkra megtisztelő, hogy elmondhatjuk olvasóinak, hogy ki volt az az ember, akit
apánkban megismertünk. Meghat bennünket, hogy halála után is milyen nagy hatással van az
emberekre. Érezzük, hogy élete és munkássága megszólítja olvasóit: élénk érzelmi hatást vált
ki belőlük, vagy éppen vitára serkenti őket.
Amikor ezeket a sorokat írjuk, Wass Albertet még mindig „háborús bűnösnek” tekintik, és
rettenetes vádakat hoznak fel ellene. Amint az Amerikai Igazságügyi Minisztérium jogi
szakértői kivizsgálták az ellene hozott bírósági eljárást, e jelentős perben elejtették a vádat.
Nem voltak ugyanis hiteles tanúvallomások és kitünt az osztályellenség elleni elvakult
részrehajlás. Azt is ráfogták, hogy írásaiban antiszemitizmusra uszít. Azonban nincs egyetlen
tény, amely ezeket a vádakat alátámasztja. Ezért, ez a könyv annak a rejtélynek a
felkutatására vállalkozik, hogy miért illették az írót ezekkel a méltatlan vádakkal.
Az kétségtelen, hogy Wass Albert kritikus volt az emberi természet iránt. Írásai érzékeny
pontokra tapintanak, és önvizsgálatra késztetik az olvasót. Ez a könyv azonban megcáfol
minden alaptalan vádaskodást - pontos és tudományos kutatás alapján. Az mindig nehéz, hogy
azt bizonyítsuk valakiről, ami nem volt. Arról viszont bőséges bizonyíték és tény szól, hogy ki
és mi volt Wass Albert. Az írók, különösen azok, akik annyit publikálnak és olyan termékenyek
mint ő volt, nem rejthetik el az igazi valójukat. Ezért vállalkozhat ez a könyv arra, hogy neves
irodalmárok és történészek csapatának tudományos kutatásaival előítéletmentes
bizonyságokat szolgáltasson arra, hogy ki volt igazán Wass Albert.
Apánk életét ismerve mi arról tanúskodunk, hogy ő egy nem mindennapi ember volt.
Voltak erényei és gyengeségei, mint minden embernek, de rendkivül nemes jellemmel volt
megáldva, aki arra szentelte az életét, hogy a világ jobb legyen általa. Sok minden volt ő
egyszerre, amint erről nemrégiben nyiltkoztunk nyomtatásban is: „Először is, romantikusidealista
eszményeket őrzött élete végéig, melyekből nem hiányoztak a liberális nézetek sem.
Másodszor moralista volt, aki az egyén felelősségében hitt, nem általánosítva csoportokra,
népfajokra. A tízparancsolat normáját tartotta alapnak, melynek a felrugása tragikus
következményeket hoz az egyének életébe. Volt egy emberi magatartásforma, amit szívből
utált: az opportunizmus. Azok ellen kritikával beszélt, akik mások nyomorúságából hasznot
húztak. Harmadszor, a vallásszabadság szószólója volt és hitt az eltérő népcsoportok toleráns
együttélésében. Igazán képviselte a transzszilvanizmus klasszikus eszméit. Szívből utálta az
elnyomást - a múltban a Habsburg igát és a jelenben Ceausescu zsarnokságát. Negyedszer,
közeli barátja volt magyaroknak, zsidóknak, románoknak, franciáknak, németeknek és
amerikaiaknak. És olyan fiak apjaként élt, akiknek magyar, zsidó, román, német, amerikai stb
barátai voltak. Ezek nem csupán állítások. Ezek tények. És ezekről rengeteg bizonyságot
hagyott maga után. (Wass Huba, Nyilt levél arról, hogy ki volt Wass Albert, kézirat.) Ahogy
magáról mondta az író: „Az életem mindig is egy nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a
jövőben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem.”
(Wass Albert, Önéletrajz, 1979.) Ennek ellenére, néhány ember úgy véli, hogy apánk élete
rejtelmekkel van tele. Ennek a könyvnek éppen az a célja, hogy emlékét megszabadítsuk
mindenféle titokzatos elképzeléstől.
Wass Albert világszemlélete
Wass Albert életét a szeretet és gondosság hatotta át, és a világot vallásos áhitattal
szemlélte. A történetei azért kelnek életre, mert abból az életből merítette őket, mely őt magát
is betöltötte. Hősei drámai küzdelmek között hűek maradnak önmagukhoz mostoha sorsuk és
a rajtuk esett igazságtalanságok ellenére. Prózája és versei a lélekhez szólnak és megindító
szívközelségbe kerülnek. Azt idézi az emberek emlékezetébe, ami jó volt a világban – Isten
alkotásaiban, az őszinte emberi jóságban és melegségben. Ugyanakkor kritikusan tárja fel a
gőg és színlelés ürességét az emberi kapcsolatokban. Erdélyhez soha el nem múló szeretettel
ragaszkodott. Olyan lebilincselően mesélte színes és kalandos történeteit, hogy úgy éreztük,
mintha mi is ott lettünk volna. Olyan élénken festette le a természetet, hogy szinte a szemünk
előtt láttuk. Utolsó művében így összegezte szülőföldjéhez való kötődését: „Az én világom
Isten szándéka szerint Erdély egy kis eldugott bütykére szorítkozott volna, aminek Mezőség a
neve s ott fekszik Kolozsvár és Marosvásárhely között hullámos dombjaival, akárcsak egy
hajdani tenger, melyből kifogyott a víz s csak az iszap maradt meg belőle hullámokká
merevedve. A Jóisten jószándékát azonban gonosz emberek gonosz szándéka elrontja olykorolykor,
s ez történt az én esetemben is. Oda is pusztultam volna, ha az Úristen haragos
viharában jó szelek föl nem kaptak volna, s úgy elvittek onnan, mint a szakadt pókhálót,
melynek gyönge szálába pók kapaszkodik. Én voltam a pók s vitt a szél életem megmaradt
szálával, úgy elvitt, mintha ott se lettem volna soha. Pedig ott voltam Erdély kellős közepén s
szememmel láttam, fülemmel hallgattam azt a szép madárdalos, lágy szellős, frissen kaszált
széna szagú világot, aminek ma már nyoma sem maradt.” (Wass Albert, Voltam, Előszó,
kézirat a Czegei Wass Alapítvány archívumában.)
Apánknak gazdag lelkisége volt - Istenével való őszinte és közeli kapcsolatban. Számára a
templom nem szervezethez vagy helyhez volt kötve, hanem ahol és amikor közel volt az Isten.
Valóban, sokszor elmondta, hogy nem akkor érezte magához legközelebb az Istent, amikor Őt
emberi eszközökkel dícsérni próbálták, hanem kint a természetben, ahol az Isten
teremtésének szépsége és harmóniája az élet teljességében láthatóvá vált: a viruló kertben,
az ősi erdők élettel dús fái között, a fűben, bokrokban, s legelésző nyájakban, a búzaföldeken,
a gyümölcsösökben, ugyanúgy mint a havasok katedrálishoz hasonló csúcsai alatt. Többre
becsülte az egyszerű falusi lelkipásztorokat, akik tetteikkel is vallást tanítottak, mint a fennkölt
theológusok hosszan kifejtett, száraz és magasröptű prédikációit. Hitt abban, hogy a jóság
győz az emberi gyarlóság felett, s erről megbizonyosodott, mikor az egyszerű, romlatlan hegyi
emberekkel találkozott, akiket jól ismert és nagyra becsült az őszinteségükért és nyiltságukért.
Wass Albert ugyanakkor nem ismert megalkuvást az értékek tekintetében. Bár színes
meseszövéssel és varázslatos bájjal festette meg regényei színhelyét, de mondanivalója
mindig örök érvényű erkölcsi üzenetetet hordozott. Olyan maradandó értékekrel oktatott
bennünket, melyeket őseink, a Czegei Wass család hagyott hátra sok nemzedéken át. Ez a
család olyan ősökre tekint vissza, akik két keresztesháborúban vettek részt, a család története
ugyanis az Árpádházi királyok idejére nyúlik vissza. E régi erdélyi család értékrendszerének a
kálvinizmus sarkalatos vonást adott, ahol alig van helye a felszinességnek, képmutatásnak és
a felelősség alól ibúvóknak. Például ezeket az alapelveket tanította nekünk, amelyeket
nagyapjától tanult maga is:
· Emberi értékedet abban lehet lemérni, amit teszel, nem abban, hogy mid van.
· A nevedet becsüld meg, ne a vagyonodat. A jó hírnevet lassan lehet felépíteni, de
annál gyorsabban le lehet rombolni.
· A civilizáció tégláról téglára épük: apró szivességek és megfontolások éppúgy
számítanak, mint az óriási teljesítmények. Az a dolgod, hogy civilizáltabbá tedd a
világot. Kezdd el otthon, majd folytasd a közösségben, melynek tagja vagy mind
szélesebb körben, ahogy az Isten erre tálentumokkal felruházott. (Wass Huba:
Emlékbeszéd kézirat)
Wass Albert politikai látása az egység, s nem a széthúzás volt
Wass Albert az egység embere volt, nem a széthúzásé. Jóllehet az Erdélyben élő magyar
kisebbségről szólnak művei, s azoknak írta őket elősorban, de Erdély minden emberéhez és
emberéről van üzenetete, amely minden helyen érvényes lehet, ahol a különböző népcsoportok
és kultúrák a békés együttélésért küzdenek. Ez ma világszerte egyre inkább időszerű kérdéssé
válik. Ő olyan világról ír, ahol a harmonikus együttélés, az egymás iránti kölcsönös tisztelet és
bizalom helyreáll különböző nemzetiségű és kulturájú emberek között, akik ugyanabban az
országban, régióban, városban és faluban élnek. Egy különleges politikai álmot dédelgetett.
Annak a vágya jelenik meg írásaiban – kezdve a második világháború előtt élete végéig – ,
hogy nemcsak Erdély kisebbségi népcsoportjai, de a Duna-medence minden népcsoportja
békében, harmóniában és felvirágozban élhetne ésszerű feltételel mellett. Ezt a látást
fogalmazta meg egyik folyóiratának utolsó számában:
Közép-Európa számára a végső és gyakorlati megoldás egy köztársasági, azaz
konfederáció jellegű társadalom lenne, mely a kis népeket magába foglalná . Nem mondom,
hogy minden lehetőséget és problémát kimerítettünk, amikor erre a nagyon bonyolult és
érzékeny kérdésre ezt a megoldást látjuk. Annyit azonban tudunk: a gyűlölet és előítélet nem
vezet sehova, csak teljes veszedelembe. Már megtanultuk, hogy nincs olyan ideológia, ami
békét hozna számunkra, hacsak mi magunk nem tanulunk meg békében élni és
szomszédainkat tisztelni. A szomszéd népek egyedi emberekből állnak, akiknek születésüktől
fogva elvitathatatlan joguk van az élethez, az anyanyelvhez, az emberi méltósághoz, a
törvény előtti egyenlőséghez, és sajátos küldetésüket betöltéséhez. Az első lépés ehhez az új
kezdethez az lenne, hogy szakítsunk a régi rossz beidegződéssel, amely figyelmünket arra
tereli, ami elválaszt egymástól, ahelyett, hogy a láthatatlan összekötő szálakat keresnénk,
amelyek egy hatalmas, sok nemzetből álló családdá kötnek össze bennünket, a Közép-
Európában élő férfiakat és nőket. Előljáróban azt is fel kellene ismernünk, hogy mindnyájan
egyformán szeretjük szülőföldünket, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszélünk.
Szomszédaink nyelve különbözhet, de éppolyan szeretettel ragaszkodnak szülőföldjükhöz,
mint mi. Tehát nem a közös nyelv ad alapot az együttéléshez, hanem a szülőföld szeretete,
ahol az őseink éltek, ahova ezer emlékkel kötődönk. A szülőföld szeretete kapcsol össze
testvérekké azokkal, akikkel megosztoznk ugyanazon a földön, mint sorsársaink, közös
tulajdonosok és partnerek – egymás javára, nem pedig egymás ellen. Ezek az együttélés
egyszerű szabályai. És van még egy többlet, mely láthatatlan kötelékbe fog, egy ősi örökség,
mely földrészünk történelmének régi idejére nyúlik vissza. Ez pedig a közös Nyugati
Keresztyén kulturánk, ami meghatározta gondolkodásunk fejlődését, életmódunkat,
értékrendünket, mindazt, amivel a világegyetemben elfoglalt helyünket, a Teremtőhöz és
egymáshoz - a családhoz és emberiséghez - való tartozásunkat értelmezzük. Ezt az a szellemi
és lelki örökség vezetett ki bennünket a sötét korokbóll a fejlett parlamentáris kormányzási
államformához, az egyenlőség és szabadság alapelveinek felismeréséhez, mely a demokráciát
is létrehozta. Nyugati Keresztyén örökségünk a biztosíték arra, hogy harmóniát találjunk a
különbözőségek ellenére és megoldjuk a kisebbségek védelmét egy sokszínű, sok népet
magában foglaló társadalmi keretben. Isten segítsen bennünket ebben a nehéz feladatban!
(Wass Albert, Bevezetés egy fontos lépéshez, in: Central European Forum, 1988. 1.szám, 3-4.)
Apánk élete alkonyán, az 1989-90-es fordulat után látása szerint ennek a járható útja a
Duna-medence országai számára az Európai Unió felé vezet, ahol a csatlakozó országok
belpolitikát, jogrendjét és társadalmát meg kell reformálni a közös elvárások szerint.
Wass Albert önképzéssel szerzett jártasságot a politikai elmélet tudományában. Már az
1930-as években felismerte, hogy szülőföldjére veszélyt jelent a radikális nacionalizmus, a
nemzeti szocializmus és a kommunizmus, melyek sajátságos elhajlásokkal eltértek az Európai
politikai és etikai gondolkodásának fő irányvonalától. Ő szilárdan hitt a józan ész
felvilágosodásában és az emberséges gondolkodás fejlődésében, és ezt tanította nekünk is.
Ezért értett egyet a lelki és világi dolgok különválasztásában. Elítélte, ahogy a Habsburg
uralkodók a nem-katolikusokat elnyomták Erdélyben; ahogy a nemzeti szocialisták leigázták az
egyházi intézményeket, hogy gonosz befolyásukat érvényesítsék, és ahogy a kommunisták
rákényszerítettek egy vallásellenes és vallástalan társadalmi rendet a nemzet egészére. Olyan
törvényes alkotmányosságnak volt a szószólója, amelyben minden állampolgár egyforma
jogokkal rendelkezik. Ahogy elítélte a Habsburgok következetlen joggyakorlását, ugyanúgy
kritikával illette a nemzeti szocializmus és a kommunizmus hatalmi önkényét és az elvek
részrehajló alkalmazását. A szociális pluralizmus híve volt, ahol a gyengék védelme az
erősekkel szemben, és a kisebbség feletti őrködés a többség ellenében egyensúlyban
megvalósul. Az ő felfogása szerint a nemzeti szocializmust és a kommunizmust a nyers
erőszak uralta, és mindazokat elnyomta, akik hatalom nélküliek voltak. Hitt a választott
kormányokban, ahol széles körben egyenlő eséllyel szavazathatnak a polgárok. Azt tartotta,
hogy a bölcsesség a társadalom minden osztályában egyaránt adomány, és éppen úgy lehet
ostoba valaki, aki a felsőbb osztályhoz tartozik, mint más a társadalom az alsóbb osztályában.
Meggyőződéssel hitt az egyének személyi jogaiban, melynek alapja nincs hozzákötve
társadalmi tagozódáshoz vagy nemzetiségi eredethez. Azt vallotta, hogy ezek a jogok
elválaszthatatlanul hozzátartoznak az emberhez, az egyéni felelősséggel összhangban, hogy
minden egyén hozzájárulhasson a világ formálásához, amelyben él.
Wass Albert bátran és következetesen kiállt elvei mellett tetteivel is. Fiatal éveiben, a
második világháború előtt, gyakran kitette magát annak a kockázatnak, hogy a hatalom
nemtetszését kivívja. „Kiállt az írókkal, költőkkel, művészekkel együtt, hogy megvédje az
évszázados történelmi együttélés értékeit Erdélyben: a türelmet és a kölcsönös megértés
minden ott élő nemzetiségi népcsoport iránt.” (Dandea Emil prefektus, Marosvásárhely román
polgármesterének szavai, ld. Cot La Cot – Vállvetve, Előszó, Marosvásárhely 1936, 3.) Ahogy a
történetíró lejegyezte: Azzal, hogy Wass Albert a náci ellenes mozgalmat támogatta, közben
konfliktusban találta magát azokkal, akik „üldözték mind a zsidókat, mind a magyarokat”. (Ld.
Nagy Pál: Hűség bilincsében, előszó.) Egy román író így emlékezik erről a vészterhes
történelmi helyzetről: „Akkor fogtunk össze mi, magyarok, zsidók, románok és örmények,
amikor a fasizmus dúlt ennek a gyönyörű városunknak [Marosvásárhely] a terein, utcáin. S
úgy látszik az akkori összefogásunk ma már bűn, hiszen nem érdeke a hatalomnak, hogy az
alattvalói összefogjanak.” (Mark Alexandra, a Cot La Cot – Vállvetve című antológiában
szereplő író vallomását idézi Bartis Ferenc, Wass Albert eljövetele, kézirat utójegyzete, 20.)
Wass Albert bátor hazafi és katona volt, de soha nem dicsőítette a háborút. Olykor mesélt
a fronton tapasztalt veszélyekről. Mint egykor ősei a keresztes hadjáratba, ő is lóháton kelt
útra – de ő a nagy orosz mezőkre, a szovjet tankok ellen. Néhány beszámolót a fronton is írt
és megjelentette, amelyek a katonaélet viszontagságairól szólnak. A harcok veszélyét és
embert megpróbáló terhét a saját bőrén tapasztalta. Fiatal tisztként többet törődött katonáival,
mint ezt legtöbben tették. Erről bajtársai vallottak, az egykori lovassági alakulat tagjai, akik
még az emigrációban is meglátogatták Európából. A háború utáni írásai azt tükrözik, hogy a
háború semmi jó megoldást nem hozott a problémákra, sőt értelmetlenül szomorú helyzeteket
teremtett azoknak a békés polgároknak, akik semmilyen áldozattól nem riadtak vissza a
szentnek és drágának tartott ügyek védelmében.
Wass Albert küldetése az emigrációban
Néhány évi kegyetlen harcolás után sikerült bennünket kimenekítenie a háborúból, mielőtt
az végetért. Ez 1945 húsvétján volt, amikor elhagytuk Magyarországot. Isten segedelmével
apánk Bajorföldre, Németországba vitt: hegyek, erdők közé, egyszerű hegyi emberek közé. Ott
végre többet együtt lehetett velünk, a családjával. Abban az időben, amikor a világ a háború
romjaiban hevert, és mi menekültként éltünk Németországban, ő széppé varázsolta számunkra
az életet azokkal a mesékkel, amelyeket az Erdők könyve és Tavak könyve című
kiadványokban is leírt. Akik ismerik ezeket a történeteket, azok tudják, hogy a mesék ugyan a
képzeletvilágába visznek, de erkölcsi tanításokat hordoznak. Abban az időben írta az Adjátok
vissza a hegyeimet című nagysikerű regényét, melyet öt nyelvre is lefordítottak. Egy
fiatalember hányattatott életén kereszül a saját élete tragédiájáról vall. Arra figyelmeztet a
könyv, milyen kaotikus veszedelem fenyegeti az embervilág értékeit, ha a felelős vezetők
elvesztik a józan ítélőképességet és eltávolodnak mindattól, amit a „civilizáció” jelent.
Wass Albert sajátságos küldetést teljesített az amerikai magyarokért és az erdélyi
magyarokért – mint tanár, író, újságíró és könyvkiadó. Abban látta a feladatát, hogy a nemzeti
kisebbségben levő erdélyi magyarok szószólója legyen, akik soviniszta és kommunista
elnyomásban, kulturális és politikai kiszolgáltatottságban szenvedtek. Nem csoda, ha a
hatalommal visszaélő zsarnoki rendszer ellenségének tartották őt. Így vált a bolsevik
propaganda célpontjává, amely el akarta hallgattatni és a közéleti fórumról eltávolítani. A jól
bevált módszer - egy ember hitelét hazugságokkal elrontani – hatásosnak bizonyult. Akár
védekezik a gyanúba kevert ember, akár nem: a méreg hat, mivel éppen szavahihetőségét
rombolják le. Így lehet egy író becsületét kérdésessé tenni. Az utóbbi időben megtapasztaltuk,
hogy sok erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy apánk jó hírnevét és becsületét sikerüljön
tisztázni.
A ma is zajló vita célkeresztjében
Túl sokan használták Wass Albert nevét, azért, hogy saját politikai meggyőződésüket
igazolják vele. Látszólag személye és írásai körül forog a vita. Valójában kibékíthetetlen
politikai csoportok egymás elleni csatározásai folynak a háttérben. Kritikusok
félremagyarázhatnak és összefüggéséből kiragadhatnak egy idézetet bármely szerzőtől, hogy
saját igazukat bizonyítsák. Ez a probléma nem új és nem egyedi Wass Albert esetében sem.
Egy ilyen kritikai magatartásra válaszolt az író egyik korai írásában: „Irodalmi művekből
kiragadott mondatokba a rosszakarat bármit belemagyarázhat. Minden irodalmi mű
megbonthatatlan egészet képez és szándéka, szelleme, erkölcsi értéke csak a teljes egész
alapján ítélhető és bírálható. Saját gyűlölködő lelkét és felelőtlenségét mutatja ki az, aki
műveimre azt állítja, hogy azokban bárki ellen, bármely népfaj, vagy társadalmi osztály ellen
az igazságtalanságnak és a gyűlöletnek csupán egy szikrája is benne van. Egész irodalmi
működésem az ember megértésének szolgálatában áll. Hogy könyveim emellett többnyire az
erdélyi magyarság évszázados problémáját igyekeznek boncolni, ez természetes. Magyar
vagyok és erdélyi. Ezt azonban hibának elismerni soha nem fogom.” (Wass Albert,
Védelmemre. Kiadatlan kézirat a Czegei Wass Archívumban, cca. 1944.)
Egyetlen csoport sem birtokolhatja őt önző érdekekkel. Ami pedig az ellene szóló vádakat
illeti: nemcsak azokat kell megvizsgálni, de a vádaskodókat is. Egymás mellé kell állítani azt,
amit Wass Albertről mondanak és mindazt, amit a bizonyságok beszélnek róla. Ideje, hogy
minden kitalált mítoszt szétfoszlassunk és beszéljenek maguk a tények. Ha ezt megtesszük,
világosság válik minden helyesen gondolkodó ember számára, hogy ki volt Wass Albert, ha a
róla szóló mende monda és a tőle származó bizonyság egymástól különbözik – mert ugyanarról
a személyről kétféle igazság egyszerre nem létezhet.
Összegzés
Ötven évi kényszerű hallgatás után az érdeklődés előterébe kerültek apánk művei
Magyarországon és Erdélyben. E könyv irodalmi főszerkesztője ezt jegyezte le róla: „Eljött az
ideje, hogy a korszak történelmi értékeléséhez hasonlóan az irodalmi értékelésben is új utakra
lépjünk. A kommunista diktatúra nyomorúságos, torzító szellemi öröksége okán most éppen a
múlt újjáépítésére van szükség. A kommunizmus négy évtizede alatt nem esztétikai,
értékközvetíttési alapon került be valaki az irodalmi „kánonba”, hanem elsősorban világnézeti
szempontok határozták meg az írók, költők helyét. Az egyoldalúan retrográdnak,
(fél)fasisztának bemutatott korszak igazi dilemmáit, valódi sorskérdéseit csak akkor lehet
megismertetni a jövendő, Európába igyekvő generációkkal, ha elfogulatlan, valóságos képet
kapunak irodalomtanításunkon keresztül. Wass Albert írói életművének egyenletesen magas
szinvonala, sokszínűsége és nem utolsósorban terjedelme a XX. század legnagyobb magyar
írói sorába emelik őt. Alapélményét, a kisebbségi létbe taszítottság minden nyomorúságát
fogalmazza meg új és új írói nézőpontból.” Takaró Mihály: Wass Albert helye irdodalmunkban,
Kredit: Budapest, 2003. május.)
Apánk életének sok bizonysága velünk együtt él. Nem hagyott ránk földeket, kastélyokat,
mint ősei tették. Ehelyett magyar örökségének gazdag hagyatékát adta nekünk. Bennünk
élnek szavai, melyekkel az életről konkrét elképzeléseket adott: Az legyen fontos számodra,
hogy ki vagy, nem az, hogy mid van. Azokat tiszteld, akik építik a civilizált világ falát, mégha
egyetlen téglával is. Védd az épületet azok ellen, akik le akarják rombolni.Mindnyájan
felelősek vagyunk azért a világért, amiben élünk. Ki kell venni a részünket ebben. A fontos az,
hogy egymás számára legyünk valakik, és az összetartozást munkáljuk. Ennek alapja a
szeretet, barátság, elkötelezettség, amit megmutatunk a családért, közösségünkért,
nemzetünkért és a népek nagy családjáért. (Wass Huba, Emlékbeszéd, kézirat.)
Mi, Wass Albert fiai azonosulunk a transzszilvanizmus eszméjével, a népek közötti és a
magyarok egymás közötti megbékélése gondolatával amelyet apánk képviselt. Ő ezekhez az
ideálokhoz hűen élt. Amikor ezt a kiadványt a Czegei Wass Alapítványunk támogatja, akkor
ezek mellett teszünk hitet. Apánk bízott az olvasóiban. Mi is bízunk az olvasókban, hogy
megtalálják a választ arra a kérdésre, hogy ki volt igazán Wass Albert.
Írta: Wass Huba
Fordította: Lukácsi Éva